Mexikó

Mexikó a világ egyik legkedveltebb turista desztinációja több nyilvánvaló okból: a szinte örök napsütés, a halakban és gyönyörû korállokban gazdag azúrkék tenger, hófehér homokos tengerpartok, magas hegyek, vulkánok, exotikus állatokkal és növényekkel teli dzsungelek, izgalmas képzõmûvészeti tárgyak és a lélegzetelállítóan fennséges õsi városok romjai mind olyan indok, amiért érdemes akár a fél világot is átutazni. Sokan persze egy kicsit földhözragadtabb ok miatt látogatnak ide: Mexikó viszonylag olcsó ország, ahol nem kell szupergazdagnak lenni ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Az Európából induló menetrendszerinti repülõjáratok majdnem mindegyike Mexikóvároson keresztül éri el az ország tengerparti üdülõ paradicsomait, így egy rövid megállás a fõvárosban rendkívül érdekes extra élményekkel gazdagíthatja az utat.

Mexikóváros (Mexico City) a világ egyik legnagyobb és legsûrûbben lakott fõvárosa, amit sokan az Örömök Városának is hívnak, hisz itt sosem áll meg az élet, és szinte mindent meg lehet tenni - vagy legalábbis kipróbálni - amit az ember szeretne.

A 20 millió lakosú fõváros a tengerszint felett 2.24o m-en fekszik a mexikói völgyben, mely már idõszámításunk elõtt 10.000 évvel lakott terület volt. Az akkor még hatalmas kiterjedésû Texcoco tó biztosított kiváló körülményeket a virágzó növény- és állatvilág számára, s ennek kapcsán az õslakosok számára is. Az õsi civilizáció nyomai megtalálhatók napjainkban is a vidéken, mint például az úszó kertek Xochimilco-ban, mely a jelenlegi Mexico City déli határánál található. A Zócalo-tól (Mexico City központjától) 20 km-re délre fekvõ terület még a spanyol hódítás elõtti idõkben alakult ki. A lakosok úszó, gyékény-sár tutajokat "chinampas"-t építettek, melyen növényeket termesztettek a sekély Xochimilco tó vizén. A módszer olyan termékeny volt, hogy évente akár háromszor is aratni tudtak. Késõbb a tutajokat az alaphoz rögzítve közel 100 km hosszú csatornahálózatot alakítottak ki. Többek között ez a nagyon gazdaságos földmûvelési forma volt az alapja a híres azték birodalom sikerességének. Több, mint 3000 tarka gondola szeli folyamatosan a csatornákat, melyekrõl látványos képet nyerhet az utazó a nyüzsgõ, tarka mexikói élet e speciális formájáról.

Bár Mexikóváros történelme az i.e. 1200-as évekig nyúlik vissza, a város leghíresebb látványosságai a gyarmati idõkbõl származó múlthoz kapcsolódnak: a hatalmas épületek, szobrok, emlékmûvek gazdag tárháza várja az idelátogatókat. Gyönyörû parkok, szökõkutak és hosszú sugárutak kínálnak kellemes kikapcsolódási lehetõségeket a megfáradt turistának. A spanyol uralom 1821-ben hosszú harc után szûnt meg.

A helyiek többsége beszél angolul, és szívesen elkalauzol minket bármely nevezetességhez, mint például a Zona Rosaba, a Rózsanegyedbe, ahol többszáz éves épületek és remek éttermek találhatók. A város történelmi belvárosa a Plaza de la Constitución, ahol Mexikó legrégebbi épületei és templomai találhatók. A tér keleti részén van a Palacio Nacional, mely ma az elnöki hivatalnak ad otthont. A csodálatos Catedral Metropolitanát 1520-ban építették. A fõváros egyéb látnivalót se hagyjuk ki! Nézzük meg az azték piacteret, az Alamedát, a város legnagyobb parkját, a Bosque de Chapultepecet, a Guadalupe Bazilikát, és a Plaza Garibaldit is. Az utcákon pedig hallgassuk meg a tipikus mexikói zenészeket, a mariachikat.

Az õsi Mexikó legnagyobb városává vált Teotihuacán lett a környék központja  több, mint 200.000 lakosával. A VI. században a világ hatodik legnagyobb városa volt, amely hanyatlása után is megmaradt az aztékok szent zarándokhelyének. Jelenleg a közel 2 km hosszú "Halottak Útja" mentén három kiemelkedõ fontosságú emlékmû tekinthetõ meg a számtalan kisebb palotaromon kívül: a híres Nap (mely a világ harmadik legnagyobb piramisa), és a Hold piramisok, valamint a Citadellának nevezett épület, amely feltehetõen a város uralkodójának rezidenciája volt. A Citadellán belül található a Quetzalcóatl templom gyönyörû faragásokkal terme. A Mexikóvárosból könnyen megközelíthetõ Teotihuacán kellemes és érdekes kirándulás lehet az ország történelme iránt érdeklõdõknek.

Az ország nyugati partszakaszán található Acapulco, amely a mexikói üdülõközpontok koronázatlan királynõje. Egész évben 27-32 C-fokos nappali és 21-27 C fokos éjszakai átlaghõmérséklet, s minimális csapadék biztosítja a gondtalan nyaralást, ezért folyamatosan jönnek is ide a turisták, akik télen a hideg, nyáron pedig éppen a hõség elõl menekülnek ide. Mint a mexikói turizmus úttörõje, Acapulco volt az a város, ahol a diszkó, parasailing, a pool bár, szobák saját úszómedencével, tequila shot-ok, piramis-alakú hotelek és a sziklaugrás debütált. Acapulco 24-órás akciódús napjai mindenki számára nyújtanak valami tennivalót. A városban is van mit csinálni, ha már az ember ráunt a napozásra, fürdésre és a vízisportokra: a Történelmi Múzeumban az 1821-es függetlenség elnyerése elõtti történelmet mutatják be. De aki egy kis természeti érdekességre kíváncsi, annak a Papagáj Park tökéletes kikapcsolódást nyújt. Az óváros magán viseli a spanyol hatás nyomait - központja a katedrális a hozzá kapcsolódó térrel. Az óváros mögött található a búvárok központja a La Quebrada szikláinál. A Las Playas félszigeten számtalan kedvelt strandszakasz található pl. Playa Caleta, Caletilla. Acapulcótól kb. 10 km-re észak-keletre található a csodálatos Coyuca Lagúna, mely hatalmas frissvizû medencéjével ideális fürdõhely, területe háromszor akkora, mint az Acapulcói-öböl.

Az 1970-es években a mexikói kormány és egy csoport gazdag befektetõ úgy döntött, hogy megkezdik kiépíteni a Yucatan-félsziget egyik csendes kis városát, amely mára "karibi maya" becenévre tett szert: Cancún. Mára e város szinte fogalommá vált a turisták körében, éles versenyre kelve nyugati parti riválisával, Acapulco-val.

Cancún két részre oszlik: a város a Yucatan szárazföldi részén terül el, amely egy gyorsan terjedõ közösség, itt laknak a helybeliek és a vendéglátóiparban dolgozók. A város másik fele a Hotel Zóna, amely a "Cancún-szigeten" található: ez egy keskeny földsáv, amelyet mindkét végén hidak kötnek össze a szárazfölddel. Keskeny sáv ugyan, de ahhoz elég széles, hogy lehessen rajta egy négysávos sugárút, illetve a számos hotel, étterem, bárok, night klubok és golf pályák. A Hotel Zónát a gyönyörû azúrkék karibi tenger és a hófehér finomhomokos strandok határolják. A szárazföld és a földnyelv között található a Nichupte-lagúna, ahol a nem-motorizált vízisportokat lehet kipróbálni, mint például szörfözés, sznorkeling, kajakozás vagy vizibiciklizés. A földnyelv óceán felöli oldalán pedig szabad a pálya a jetski, parasailing és a mélytengeri horgászat szerelmesei számára.

Cancún-ból nagyon sok érdekes kirándulás tehetõ a környéken, vagy aki egy egész napra el tud szakadni a kék víztõl és hófehér homoktól, az alig pár óra leforgása alatt Mexikó egyik legjobb állapotban fennmaradt mûemlékében gyönyörködhet:

Tulum Cancún-tól mindössze 45 percnyire fekszik, és sokak szerint ez Mexikó legszebb romja. Már csak a fekvéséért megérdemli ezt, hisz ez az ország egyetlen olyan maya város, amelyet az óceán mellé építettek. Az egyébként aprócska jelenkori falunak nem ez az egyetlen látványossága, bár kétségkívül a leglátogatottab. A romoktól pár perc sétányira található egy sor "cenote" vagyis barlangtó, ahol a romok megmászása után kimerült és felhevült turisták megmártózhatnak.

A maya kultúra elválaszthatatlan része az Újvilág történelmének, és a maya építészeti remekmûvek a világ bármely más nagy civilizációjával felveszik a versenyt. A mayáknak pontos naptáruk és írott nyelvük volt, a csillagászatban is messzemenõ eredményeket értek el már az európai tudósok elõtt, és fejlett fazekas és szövõtudományuk volt.

A Yukatán-félsziget Mexikó egyik legizgalmasabb területe, és Cancún-tól mindössze néhány órányira található Chichen Itza, amelyet a toltékok építettek a X. században. A Tollas Kígyó kultusz jellegzetes emléke a Kukulkan-piramis. A központi piramis, amelyet El Castillo-nak, vagyis A Kastélynak neveznek, az egyik legjobb állapotban fennmaradt ilyen építmény Mexikóban. A piramis tervezõi a tolték naptárt követve építették fel a piramist: 365 lépcsõ vezet fel a tetõre, az év napjait követve; 52 panel található minden oldalon, amely az év 52 kozmikus ciklusát mutatja; és a tavaszi napéjegyenlõségkor úgy tûnik, mintha egy kígyó siklana le a lépcsõkön, majd a téli napéjegyenlõségkor visszakúszik a tetejére. Csodás látványt nyújt a Jaguár-templom, és a Harcosok Épülete is, melynek tulajdonképpen csak az oszlopcsarnoka maradt épen, mivel a fából készült szentély leégett. A félszigeten fekszik az Uxmal és a Quintana Roo is, melyek szintén világhírû turistalátványosságok.

A mexikói kultúra az õsi indián, spanyol és modern hagyományok színes keveréke, amellyel az idelátogató lépten-nyomon találkozik: ott van a zenében, a képzõmûvészetben, építészetben és a mindennapi élet szinte minden mozzanatában. A latinos szórakozókedv és a kifinomult indián kézmûvesség éppúgy meghatározza az ország kultúrális életét, mint a történelem hagyatékai. Az emberek általában kedvesek és mosolygósak, rendkívül segítõkészek. De vegyük természetesen tekintetbe a híres latin temperamentumot is, amely a zene és tánc terén mutatkozik meg a leginkább. De hölgyek figyelmébe ajánlhatjuk jótanácsként, hogy a sármos férfi udvarlóktól nehéz erreféle megszabadulni...

A mexikói konyhamûvészetrõl idehaza még viszonylag keveset tudni, de mindenképpen érdemes figyelmet szentelni neki, hisz a világon ez talán az egyetlen olyan ország, ahol még egyáltaáln konyhamûvészetrõl beszélhetünk a francia és a kínai mellett. Az ételek sokszínûsége, és elsõsorban a hozzávalók sokasága olyan kulináris élményben részesíti a kóstolót, amelyet sosem felejt el. És persze ne felejtsük el, hogy Mexikóból származik nagyon sok, mára már világszerte elterjedt növény és fûszer, mint például a kukorica, mogyoró, babfélék, paradicsom, csokoládé, avokádó, chili paprika és vanília.

Az egyik legfontosabb étel a tortilla, amely a taco és egyéb töltött tészta-alapú ételek fontos kelléke. Leginkább kukorica lisztbõl készül. A chili paprika használata szinte minden ételben érezhetõ, bár amit mi itthon chilinek ismerünk, az csak egy-két kisebb fajtája az egyébként több tucat paprikafélébõl álló családnak, amelyek az enyhétõl egészen a szinte ehetetlen erõs habanero paprikáig terjednek. Ez utóbbi a világ legcsípõsebb paprikaféléje, és csak a legbátrabb acélgyomrúaknak ajánljuk. A mexikói konyha egyik fontos és alapvetõ eleme a "mole," ami nem más, mint egy szósz. Minden régiónak megvannak a  saját szószai, az egyik legismertebb a "mole poblano," amely õrölt chili, magvak, csokoládé és különféle fûszerek keveréke, és általában sült pulykához tálalják.

És természetesen ha már konyhamûvészetrõl esik szó, nem feledkezhetünk meg a mai Mexikó egyik legfontosabb export termékérõl sem, a tequiláról! A kék agave kaktusz szívébõl fermentált pálinka-erõsségû ital, illetve a kevésbé kifinomult "mescal" a mexikói élet egyik alappillére. A tequlának több változata is van, de a három alapvetõ a sima (általában halványbarna vagy szintelen), a "reposado" (amely minimum egy évig érlelõdött), illetve az "anejo" (az érlelt fajta, amely az ital árában is megmutatkozik). Ez utóbbit szinte mindig tisztán iszzák, míg a másik két fajtából a nálunk is közismert Margarita koktél készülhet egy kis triple sec, lime juice és jég keverékével. Persze a sósperemû poharat sem felejthetjük el!

A hosszú, fehérhomokos strandok és a tequila mellett talán ez Mexikó egyik legismertebb jelképe: a XV-ik században faragott Maya naptárkõ, amely nem csak az akkori jelen kozmológiai eseményeit rendezte pontos idõrendbe, de még az õsi olmék, maya, tolték és azték kultúrák megjelenése elõtti idõket is felidézte. Azóta sem sikerült egyetlen kultúrának sem ilyen pontossággal megjósolnia a naptári eseményeket.

Elrejt -