Látnivalók
Tokió
A japán fõváros - lakótelepek és irodaházak, felettük forgalmas autópályák - ez a japán sikertörténet. Nem jellemzõk viszont a szupermarket-kultúra: az utcákat inkább kisebb, szakosodott üzletek és éttermek szegélyezik, amelyek többnyire késõ estig nyitva tartanak. Ehhez a városképhez közel azonban ugyanúgy megtalálhatók a öreg faházak, kimonóüzlet, japán fogadó és a kimonót viselõ asszony, amint a háza elõtt söpri a járdát. Tokió élettel teli város, ahol sosem fogyhatunk ki a felfedezésre váró helyekbõl.
A II. világháborús amerikai bombázások után Tokió szó szerint a hamvaiból nõtt ki. A várost durván a nyugati kereskedelmi- és üzleti negyedre, és a keleti felén lévõ, földhözragadtabb, lakott városrészekre osztható. Ginza a híres bevásárlónegyed, de ha már túl vagyunk a pénzköltésen, még mindig végigjárhatjuk a számos kis magángalériát. A legjobb múzeumok és képtárak az Ueno-koen parkban vannak, a városközponttól északra. A tokiói Nemzeti Múzeum ad otthont a világ legnagyobb japán mûvészeti gyûjteményének; a Nemzeti Tudományos Múzeum; és a Shitamachi Történelmi Múzeum is itt találhatók. A régi belváros az Asakusa, itt van Senso-ji templom, amely Japán legéletteltelibb buddhista kegyhelye. A város szórakozónegyede a Shinjuku, a városközponttól nyugatra.
Fuji-hegy
Japán legmagasabb hegye, tökéletesen szimmetrikus alakú vulkántölcsér, utoljára 17O7-ben tört ki, amikor Tokió utcáit 1OO km-es körzetben ellepte a vulkáni hamu. Júliusban és augusztusban van a hegymászószezon; a hegytetõre érni pedig legjobb hajnalban: ilyenkor nincs sok felhõ és a napfelkeltét is látni.
Kyoto
Ez volt az eredeti fõváros, és még ma is a fõ japán kulturális központ. A legfontosabb látnivalók: a Császári palota, a Sanjusangen-do templom, a Kinkaku-ji templom és a Himeji-jo kastély. Többszáz ünnepet, fesztivált tartanak itt az év során.
Daisesuzan Nemzeti Park
Hokkaido középsõ részén található ez az 23O9 km2 területû park, számos hegy, vulkán, tó és erdõ otthona. Sounkyo a fõ turistalátványosság, melegvízû forrás és egy hasadék található itt. A parkon belüli Furano Japán fõ síelõhelye.
Nagasaki
Forgalmas, tarka város, amely a leginkább az õt ért atombomba-támadásról ismert. Ukrami, az atomrobbanás epicentruma ad otthont az Atombomba Múzeumnak és a Fukusai-ji Zen templomnak, ahol 11.O2-kor, a robbanás idõpontjában harangoznak naponta.
Pénz és költségek:
Pénznem: yen.
Az étkezés ára 5 - 7O $, a szállásé pedig 18 - 2OO $ között mozog. Japán valószínûleg a legdrágább úticél, bár szerényebb feltételek között a napi kiadások leszoríthatók kb. 5O $-ra, ehhez hozzáadódik kb. 1O $ a belépõkkel, szórakozással és némi inni- és harapnivalóval. Nagyon könnyû azonban napi 1OO $-t is elkölteni. Ha rövid idõ alatt nagy távolságokra szeretnénk eljutni, érdemes vasúti bérletet váltani. Még mindig a készpénz az uralkodó Japánban, bár a hitelkártyákat is elfogadják szinte mindenhol. Mivel nagyon alacsony a bûnözési ráta, a japánok sok készpénzt hordanak maguknál a számukra szent készpénzes fizetés érdekében. USA dollárt érdemes magunkkal vinni. A borravaló és az alkudozás nem szokványos Japánban. Hála kifejezésére borravaló helyett illik inkább ajándékot adni. Az alku a kedvezményes elektronikus árukat árusító üzletekre korlátozódik, az udvarias kérés kb. 1O %-kal leviheti a vételárat. A márciustól májusig tartó tavasz a legjobb idõpont a Japánba látogatásra, de a japánok is ekkor mennek nyaralni, így a népszerû nyaralóhelyeket ilyenkor általában elárasztják a hazai turisták. A szeptembertõl novemberig tartó õsz is remek idõ az utazásra: kellemes a hõmérséklet és fantasztikusak az õszi színek a vidéki tájakon. Decembertõl februárig a tél hideg, júniustól augusztusig pedig a nyári hónapok túl forróak a kirándulásokhoz. Gondoljunk rá elõre, hogy újévkor, a késõ áprilisi-kora májusi Aranyhét alatt és a nyári O Bon ünnepek alatt nagyon nehéz szállást találni az egész országban.
A japánok magukévá tették a 20. század gondolkodásmódját és fejlett technológiáját, miközben életüket továbbra is a hagyományos társadalmi értékek és szokások irányítják. Egymással szemben udvariasan, tisztelettudóan és szívélyesen viselkednek. A látogatókat elõzékenyen és kedvesen fogadják, bár a kevésbé látogatott helyeken és vidéken a vendégszeretetbe kíváncsiság és elfogódottság vegyül. Japánt négy nagyobb sziget alkotja: Honsú, a legsûrûbben lakott és legfejlettebb középsõ sziget; a szubtrópusi Kjúsú délen; Shikoku, a legkisebb és legelmaradottabb nyugaton; valamint északon Hokkaidó, hosszú, hideg teleivel. Területéhez számos elszórt apróbb sziget tartozik, némelyikük messze északon, szinte Oroszország partvidékénél húzódik, mások viszont a Dél- kínai-tengerben, Tajvanhoz közel találhatók. A népesség túlnyomó része hatalmas, sûrûn lakott városokban él, melyek többsége a kiterjedt rizstermõ síkságok mentén és Honsú parti öblei környékén alakult ki. A japán városok általában nem a várostervezés remekei, inkább a zabolátlan fejlõdés szülöttei. Többségük mégis sajátos vonzerõvel rendelkezik, nyüzsgéssel és lüktetõ energiával, mely többszörös kárpótlást nyújt az esztétikai élvezet hiányáért. Akadnak persze jelentõs kivételek is, mint például Kjóto, vagy a modern fejlett technológiájú Fukuoka Kjúsún. Tokió és Oszaka városi hatóságai tanultak a múltbeli hibákból, így városrendezési terveikben környezetvédelmi és emberi szempontok éppúgy érvényesülnek, mint tisztán pénzügyi meggondolások. Japán szárazföldi területének a városok egyébként viszonylag kis hányadát alkotják, a többi meredek hegyvidék, itt-ott elszórt sík, gyéren lakott völgykatlanokkal. Honsú északi és középsõ részén, Hokkaidón, Shikoku középsõ részén, valamint Kjúsún bõséges lehetõség nyílik a festõi szépségû és érintetlen természet tanulmányozására. A közepes és nagy városokban, de a kisebbekben is közlekedési információs irodák (TIC) találhatók (általában a pályaudvarok mellett), ahol - rendszerint angolul - felvilágosítást kaphatunk a szálláshelyekrõl, a fõbb nevezetességekrõl, és térképet vásárolhatunk.
A Japán szigetvilág vonzó célpont a növény- és állatvilág iránt érdeklõdõk számára. A hosszú szigetláncolat Ázsia keleti partjai mentén húzódik, Dél-Koreától északi irányban Oroszország felé. A kiterjedt földrajzi szélesség miatt országszerte rendkívül különbözõ éghajlati és természeti zónák találhatók, a déli szubtrópusi erdõktõl kezdve Hokkaidó északi csúcsának télies vidékéig, hózáporokkal és zajló jégtáblákkal. Japán felszínét fõként hegyek alkotják, közülük legmagasabb a Fuji-san (3776 m). A hegyek lejtõit erdõk borítják, s bár jelenlétük természetesnek tûnik, az emberi kéz munkáját is jelzik, hiszen többségüket kiirtották, majd újratelepítették. Az emberi közbeavatkozás sehol sem annyira nyilvánvaló, mint az alföldi síkságokon: virágzik a mezõgazdaság, a tájat pedáns farmergazdaságok és rizsföldek sora jellemzi. Mindez éles ellentétben áll a Tokióhoz hasonló nagyvárosok nyüzsgõ forgatagával. A japán tájban ez az ellentét újra meg újra felbukkan, érzékelhetõ a természet és környezet iránti emberi viszonyban. A mûvészet és irodalom bõvelkedik az állatok és növények tiszteletteli ábrázolásában, ami láthatólag nem zárja ki a természeti környezet mielõbb kiaknázandó nyersanyagforrásként való pragmatikus, szinte rideg felfogását. Ez nem csupán a mûvészetet inspiráló japán táj és környezet nagyarányú pusztításához vezetett, de a természeti világnak az ország határain túli kifosztásához is. Japán például a délkelet-ázsiai esõerdõk trópusi keményfájának egyik legnagyobb felhasználója. A kereskedelmi célú bálnavadászatot is csupán azért halogatják, hogy a bálnanépesség kissé magához térjen az elmúlt öt évtized mészárlásai után. Mindezen ellentmondások miatt a Japánba látogató, a környezetvédelem fontosságát már belátó turisták többségében igen vegyes érzelmek ébrednek a japán életmód, a gazdasági sikerek és ezek környezeti haszna iránt.
KULTÚRA, SZÓRAKOZÁS ÉS ÉJSZAKAI ÉLET
Japán kulturális élete gazdag és változatos, a klasszikus elõadó-mûvészeti formák, mint a no és a kabuki, valamint az elõkelõ szórakozási módok, így a teaszertartás, továbbra is élnek és virulnak. A nó stilizált táncdráma, melyet zene- és énekkísérettel adnak elõ. A színpad kopár, a színészek maszkot és pazarul díszített kosztümöt viselnek. Mozgásuk lassú, a történetet sajátos szimbolika közvetíti, amit némi háttérismeret nélkül nehéz követni. A külföldi a látottakat nehezen tudja értékelni, mégis érdemes megtekinteni látványosságáért.
Bunraku
A bunraku (bábszínház) Japán harmadik klasszikus elõadómûvészeti formája. A fõszereplõ bábokat összesen három bábmûvész mozgatja, megjelenésük élethû. A darabok témája a kabuki történetekhez hasonlít. Szövegük hagyományos, a nézõközönség általában jól ismeri. Oszakát tekintik a bunraku szülõhelyének és fõvárosának, bár Tokióban és Kjótóban is kiváló elõadásokat láthatunk.
A japánok a nap túlnyomó részét otthonuktól távol töltik, így még egy kisvárosban is
bõséggel megtalálhatók a legkülönfélébb találkahelyek és szórakozóhelyek, mint a kávézók, teaházak, éttermek, italbárok és büfék. Mozik, diszkotékák és intim klubok sorakoznak a belvárosi szappannegyedekben, ahol sztriptízbárok és masszázsszalonok váltakoznak gyorséttermi büfékkel és hamburgeres pavilonokkal. Az éttermek és bárok árai széles skálán mozognak, különösen magasak az árakat nem közlõ létesítményekben. Bármely bárban az ital drágább, mint otthon, ahol pedig hölgyek töltik újra a poharakat és cseverésznek gondtalanul, az árak igen magasra szökhetnek. A japánok nem szórakoznak otthon, s ha meghívnak valahova, elvárják, hogy álljuk a számlát, éppúgy, mintha házigazdák lennénk. A japán kávézók kitûnõ kávéval és elsõ osztályú zenével büszkélkedhetnek.
ÉTKEZÉSI SZOKÁSOK ÉS LEHETÕSÉGEK
A mondás szerint a kínai étel a hasnak gyönyöre, a francia az illatával bûvöl el, míg a japán étel szépséges látvány a szemnek. Utóbbi csak részben igaz, hiszen ha valóban élvezni akarjuk a japán ételeket, akkor nyelvünkkel, szívünkkel és szemünkkel egyaránt meg kell ízlelnünk. A hagyományos ünnepi ételek elkészítése és tálalása a japán szakács szándéka szerint a vendég érzékeire és szellemére egyaránt hat. Az étrend összeállításánál tekintetbe kell vennie az évszakot, a helyet, vallási és/vagy kulturális tényezõket. A felszolgálandó étel és tálalásának módja szabja meg a kínáló meghajlások jellegét, a tányérok kiválasztását. Minden fogáshoz külön kerámia, fa vagy lakkozott A japánok kedvence a fõtt tészta étkészletet használnak attól függõen, hogy esztétikailag melyik illik legjobban az étel színéhez, állagához vagy elrendezéséhez. Az ételt a kiválasztott tányér vagy mélyebb tálka közepén halmokban rendezik el, tálalás elõtt ízlésesen feldíszítik. A fogások filozófiai, valamint szakácsmûvészeti nézeteket tükröznek.
Elrejt -
Himawari - nyári japán körutazás
Japán csoda
Japán - a Felkelő Nap országa
Japán. a Felkelő Nap országa